ZALÁN TIBOR: és néhány haiku... 9.

Néma mondatok
idegen mondattanát
betűzi a szél

ZALÁN TIBOR

ÉS NÉHÁNY HAIKU… 9.

    Szabadon nő mint
az árvacsalán s olyan
    védtelen is már

        *

    Elengednéd még
kapaszkodik beléd – hogy
    ő lökhessen el

        *

    Honnan a halott
aki éjszakáidon
    zörgi át magát

        *

    Csak ő ismeri
az eltakart zuhanást
    s nem búcsúzkodik

        *

    Hagyj annyi időt
magamra húzhassam a
    földet Itt fázom

        *

    S a tenger felől
sirályok ugatása
    veri ablakod

        *

    Kék langusztákkal
viselős öböl Felsír
    Senki se hallja

        *

    Hó csapódik a
málló falakhoz A tél
    kése vér-hideg

        *

    Üzen neki de
azonnal hátat fordít
    Ne lássa szemét

        *

    Ha már elveszett
miért is értelmezné
    újabb halálát

        *

    Néma mondatok
idegen mondattanát
    betűzi a szél

        *

    Nem térdelek le
többé eléd Vért hányok
    széttépett kertben

        *

    Hallgasd ki a szél
mit beszél mikor részeg
    térdemhez térdel

A versekhez Szőke Erika fotóit társítottuk.